A dió antraknózisa

A betegség jellemzői

A dió legismertebb és gazdaságilag legfontosabb betegsége a diólevél antraknózisa, amelyet a Gnomonia leptostyla gomba okoz.

Hogyan ismerjük fel a betegséget a dióban

Az első tünetek tavasszal jelennek meg kis sárga, később nagyobb barna foltok formájában a leveleken, amelyek általában sötétebbek és sötétvörössel szegélyezettek.

Leggyakrabban a levél középső erezetén vagy más vastagabb erezet körül helyezkednek el, és 3-5 milliméteresek. A levél erezetén a foltok aszimmetrikusak, 0,5-1 cm hosszúak. A levélnyélen a legnagyobbak, akár 2 cm hosszúak is lehetnek.

A tenyészidőszak későbbi szakaszában a foltok a gyümölcs zöld héjának 2-6 milliméteres felületén is megjelennek, valamint a lombhéjon, ahol 0,5-2 centiméteresek. A foltok fokozatosan összeolvadnak, és a súlyosabban érintett levelek anyár végén idő előtt lehullanak,ami nemcsak a gyümölcs rosszabb érését eredményezi, hanem afa érését is , amely így a téli fagyok által okozott károknak jobban ki van téve.

Agomba a lehullott leveleken telel át. A fertőzés gyors és korai terjedéséhez nagyon magas, 100%-os páratartalom és gyakori csapadék szükséges. A hőmérséklet nem túl meghatározó, az optimum inkább alacsonyabb, 18°C körüli. A köznapi gyakorlatban az egyes fák fogékonysága jelentősen eltér, de a rezisztensebb egyedek tudatos használata igen bonyolult. Alapvetően csak a leveleket érinti, amelyeken viszonylag nagy sárgászöld, enyhén kidudorodó foltokat okoz, amelyek alján a spórák fehér, szinte összefüggő bevonata található. Ritkán találunk erősebben fertőzött leveleket, amelyeken egyszerre több folt is van. Elég ritkán a gyümölcsöket is érinti, amelyeken a foltok fokozatosan elfeketednek.

Hogyan lehet megszabadulni az antraknózistól

Adiólevél antraknózisa ellen csak a faiskolákban vagy fiatal állományokban lehet vegyszeres védekezést alkalmazni. A nagy fák kezelése nagyon nehéz , ha nem lehetetlen. Inkább azújabb, jó minőségű fajták termesztése javasolt. A Kuprikol 50 készítményeket szabad alkalmazni, amelyeket először rügyfakadáskor (virágzás előtt), majd virágzás után 1-2 alkalommal, 10-14 napos időközönként. A kezelés csak csapadékos időben érdemes. A rügyfakadáskor végzett első kezelés csökkenti a Xanthomonas juglandis baktérium által okozott baktériumos diófoltosság előfordulását is.