Uborka

A csigák nedves körülmények között érzik jól magukat, ezért gyakrabban találkozunk velük a csapadékos években. A nedves és állandóan árnyékos helyeken bújnak meg, amelyek telelőhelyként is szolgálnak. Ezekből a búvóhelyekről tavasszal táplálék után kutatva vándorolnak. Előszeretettel fogyasztják a káposzta- és salátaleveleket, a sárgarépa gyökereit, a burgonyagumókat, az eper termését, és gyakran a lehullott gyümölcsökbe is beássák magukat. A kertekben a leggyakoribb csigák a nagy csiga (a képen a levélen) és a mezei csiga.

A fritilláriák apró, karcsú, kb. 1-3 mm nagyságú rovarok. 2 pár keskeny, színtelen szárnyuk van, amelyeket körben hosszú szemöldök szegélyez. A szárnyak olyanok, mintha rongyos szélűek lennének, innen ered a rovar neve. A kifejlett fritilláriák a fajtól függően fekete vagy sárgásbarna színűek, de lehetnek piros, fekete vagy fehér jegyek is. Ha megzavarják őket, gyakran elugranak. A lárvák hasonlóak a kifejlettekhez, de nincs szárnyuk, és világosabb színűek. A fritilláriák tojásai áttetszőek, vese alakúak, és kb. 0,3 mm nagyságúak.

Az üvegházi fehérlegy (Trialeurodes vaporariorum), közismertebb nevén a fehérlegy, a gyorsan növő zöldségek, de az üvegházi és szobanövények veszélyes kártevője is. A növényi nedvek szívásával károsít, és nagy mennyiségű ragacsos mézharmatot is ürít, amely a feketelégy különböző fajainak táptalajául szolgál. Ha a fertőzött növényeket megérintik, a kifejlett fehérlegyek tömegesen repülnek el.

A levéltetvek az uborka legkomolyabb kártevői, elsősorban azért, mert rövid idő alatt kalamitikusan elszaporodnak, és sárgulást, levélhullást okoznak. Emellett különböző vírusos betegségeket is terjesztenek, amelyek csökkentik és leértékelik a termést. Az uborkán leggyakrabban előforduló levéltetvek az őszibarack levéltetű (Myzus persicae) és a jegenyefenyő levéltetű (Aphis nasturtii). Ez különösen fontos a szerek kiválasztása szempontjából, mivel egyesek csak az említett fajok egyike ellen hatásosak.

Általában a gyümölcsös zöldségeket, de más dísznövényeket is megtámad. A levél, a szár és a virágzat fehéres bevonatával jelentkezik. A fertőzött növények növekedése elmarad, és jelentősen alacsonyabb termést hoznak. Meleg és száraz időben különösen feltűnő kárt okoz. Az uborka, a dinnye és a sütőtök mellett a gomba a begóniát, a dáliát, a cikláment és a krizantémot is megtámadja.

Pleseň uhorková (Peronoplasmopara cubensis) je najobávanejšou hubovou chorobou uhoriek. Od jej prvého výskytu v roku 1984 porasty uhoriek a cukrových melónov pravidelne poškodzuje a čím skôr sa objaví, tým väčšie škody spôsobí. Jej výskyt podporuje daždivé počasie, ale aj časté ovlhčenie rastlín pri zavlažovaní. Pestovanie uhoriek v tieni vysokých stromov alebo budov je tiež faktorom podporujúcim šírenie ochorenia. Na infikovaných listoch sa vytvárajú drobné, žlté, žilnatinou ohraničené škvrny. Na spodnej strane listov sa v miestach škvŕn objavuje sivohnedý nálet konídionosičov s tmavými výtrusmi. Postihnuté listy neskôr zhnednú a celá vňať usychá.