Dísznövények

A kardhal gumóinak a vegetációs időszakban vagy a tárolás során történő megromlásában különböző gombafajok és a Pseudomonas marginata fajba tartozó baktériumok játszanak szerepet. A gumók mumifikálódását gyakran eredményező szárazrothadást a Fusarium oxysporum f. sp. gladioli gomba okozza, amely a gumók felületén fehér vagy rózsaszínű aljzatréteggel jelentkezik. A gumók szürke gombás bevonatát és a gumók szívrothadását a Botrytis gladiolorum gomba okozza. A gumók oldalán és alján lévő, élesen elhatárolt, fényes gödrök a bakteriális foltosság jellemzői. A gombák által okozott foltossággal ellentétben a bakteriális foltosság nem terjed a tárolás során

A muskátli leveleinek élettani eltömődése a pajzstetvek (Pelargonium peltatum = csüngő vagy csüngő muskátli) leveleinek alján található, több milliméteres nagyságú kinövésekben nyilvánul meg. Ezek valójában megnagyobbodott sejtek, és a magas levegő- és talajnedvesség, valamint a cserepekből történő rossz vízelvezetés következményei

A pézsmarostát a Puccinia pelargonii-zonalis gomba okozza, és csak a vadon vagy nyílt területen termesztett muskotályokat érinti, ezért csak csapadékos években, sűrű és gyakran öntözött állományokban fordul elő. A betegséget a beteg növények terjesztik, és az állományokban spórák útján terjed

A rózsaszínű rozsda (Phragmidium mucronatum) szintén esős időben fejlődik, és a fekete foltossághoz hasonlóan szintén korai levélhullást okoz az erősen fertőzött leveleken. A rózsaszínű rozsda a levelek felső oldalán egy feltűnésmentes sárgás-narancsos mozaikot mutat, amelyet a nyári spórák narancsbarna és a téli spórák sötétbarna csomói tesznek még feltűnőbbé a levelek alján.

A Septoria chrysanthemella a krizantémok egyik leggyakoribb gombabetegsége. Az első tünetek sötétbarna, többnyire kerek, élesen körülhatárolt foltok formájában a legidősebb leveleken jelennek meg. Nedves körülmények és esős időjárás esetén a betegség gyorsan átterjed a fiatalabb levelekre. Az erősen fertőzött levelek megbarnulnak, elszáradnak és idő előtt lehullnak. A növények alulról megégnek, gyengülnek és a virágok kisebbek. A gomba a fertőzött növények maradványain telel át, de az anyanövényeken is, amelyekről a további szaporításhoz dugványokat vesznek.

Roztočec chmeľový (Tetranychus telarius) žije na listoch okolo 200 druhov rastlín. Škodí na veľkom počte poľných, skleníkových a izbových rastlín, ale aj na burinách, z ktorých môže prejsť na pestované plodiny (napr. chmeľ, fazuľa, uhorka). Nepatrí medzi hmyz, ale medzi pavákovce so štrymi pármi končatín, preto sa ľudovo nazýva aj červeným pavúčikom. Je veľmi drobný (meria iba 0,2-0,4 mm), voľným okom nie je takmer viditeľný. Na jeho prítomnosť nás upozorní jemná pavučinka na silnejšie napadnutých častiach rastlín. Tráviaca sústava je slepo zakončená bez análneho otvoru. Vylučuje vlákna, po ktorých sa pohybuje. Nabodáva listy a vyciciava z nich rastlinné šťavy. Na chmeli napríklad spôsobuje chorobu medenku, pri ktorej sa listy zafarbia na hnedo-červeno, uschnú a opadnú. Roztočec chmeľový je oddeleného pohlavia. Z oplodnených vajíčok sa vyvinú larvy, ktoré sa počas výninu zvliekajú. Počas leta býva roztočec zafarbený nasatým c

A fiatal leveleken és hajtásokon szívják a növényi nedveket. Ahogy tovább nőnek, a levélhüvelyek a szívott részeken felszakadnak, különböző nagy repedések keletkeznek. A legkártékonyabbak a kis szárnyatlan nimfák, amelyek lyukakat rágnak a leveleken. Zöld vagy barna színűek, körülbelül 5 mm nagyságúak, de általában inkább a károsodást vesszük észre, mint a rovarokat. Júniusban és júliusban gyakran a fűszernövényekre és gyomokra költöznek táplálékért. A krizantémok, dáliák és fuksziák általában a leginkább károsítottak.

Üvegházi moly a dísznövényekenAz üvegházi moly (Trialeurodes vaporariorum), közismertebb nevén a fehérlepke, a szoba- és üvegházi virágok, valamint a különböző gyorsan növő zöldségek veszélyes kártevője. A növényi nedvek szívásával károsít, és nagy mennyiségű ragacsos mézharmatot is ürít, amely a különböző feketelégyfajok tenyészőhelye. Ha a fertőzött növényeket megérintik, a kifejlett molyok tömegesen repülnek el a növényekről.

A bábok apró, karcsú, 1-3 mm nagyságú rovarok. 2 pár keskeny, színtelen szárnyuk van, amelyeket körös-körül hosszú szemöldök szegélyez. A szárnyak olyanok, mintha rongyos szélűek lennének, innen ered a rovar neve. A kifejlett bábok a fajtól függően fekete vagy sárgásbarna színűek, de lehetnek piros, fekete vagy fehér jegyek is. Ha megzavarják őket, gyakran elugranak. A lárvák hasonlóak a kifejlettekhez, de nincs szárnyuk és világosabb színűek. A bábok áttetszőek, vese alakúak és körülbelül 0,3 mm nagyságúak.

Vošky sú najrozšírenejšími a najznámejšími škodcami záhradných plodín. Ich škodlivosť spočíva jednak v tom, že sa dokážu veľmi rýchlo rozmnožovať a jednak v tom, že z rastlín vycicajú omnoho viac štiav, než dokážu zúžitkovať. Preto týmito sladkými a lepkavými výlučkami (tzv. medovica) znečisťujú nižšie položené listy, na ktorých sa rozrastajú čerňovky. Vošky škodia aj nepriamo prenášaním rôznych vírusových chorôb (napr. pestrokvetosť tulipánov, prúžkovitosť mečíkov). Väčšina druhov vošiek má zimných hostiteľov, na ktorých prezimuje vo forme vajíčok. Na jar na nich vytvorí dve-tri generácie a potom preletuje na letné hostiteľské rastliny, kde sa zdržuje až do jesene. Potom sa vracia späť na zimných hostiteľov a nakladie prezimujúce vajíčka.

Roztočce nepatria medzi hmyz, ale medzi pavúkovce, čoho dôkazom sú 4 páry končatín a schopnosť vytvárania pavučinky na napadnutých rastlinách. Keďže sú veľmi drobné (ich telo dosahuje dĺžku 0,2 - 0,4 mm), voľným okom nie sú takmer viditeľné. Na ich prítomnosť nás upozorňujú striebristé, žltohnedé alebo bronzovohnedé drobné škvrnky na vrchnej strane napadnutých listov. Na okrasných rastlinách najčastejšie škodí roztočec chmeľový (Tetranychus telarius), ktorý sa ľudovo nazýva aj červeným pavúčikom. Okrem okrasných rastlín napáda desiatky rôznych poľných plodín, zelenín, ovocných drevín a prežíva aj na rôznych burinách. Vo voľnej prírode prezimuje v štádiu oplodnených samičiek. V teplých a suchých podmienkach bytov a skleníkov sa rozmnožuje nepretržite celý rok.

Múčnatka patrí medzi najrozšírenejšie a najznámejšie hubové choroby rastlín. Vyskytuje sa na rôznych poľných plodinách, ovocných drevinách, viniči, zelenine a na rôznych okrasných rastlinách, napr. na ružiach, petúnkach, železníku (Verbena), cíniách, nechtíku, floxe a pod. Pre všetky múčnatky je typický hustý múčnatý povlak, ktorým pokrývajú listy a stonky napadnutých rastlín. Neskôr listy usychajú a rastlina tým prichádza o veľkú časť asimilačnej plochy a v prípade okrasných rastlín samozrejme stráca aj svoju estetickú hodnotu. Múčnatka sa vyskytuje predovšetkým na takých rastlinách, ktoré trpia nedostatkom svetla, sú umiestnené na málo vzdušných miestach alebo sú výdatne hnojené dusíkom. Jednotlivé druhy a odrody okrasných rastlín sú na múčnatku rôzne citlivé.

Padanie vzchádzajúcich rastlín býva častou príčinou neúspechu pri predpestovaní rôznych druhov zelenín, ale aj okrasných rastlín. Napriek tomu, že sa na ňom podieľa viacero mikroorganizmov, jedná sa o komplexné ochorenie. Jeho vznik totiž výrazne ovplyvňujú pestovateľské podmienky, ktoré dokážu vzchádzajúcim rastlinám pestovatelia zapezpečiť najmä v bytových podmienkach a ktoré vlastne podporujú alebo naopak oslabujú životaschopnosť a odolnosť vzchádzajúcich rastlín. Základným predpokladom úspešného dopestovania mladých zeleninových alebo kvetinových sadeníc je zabezpečenie čo najoptimálnejších podmienok, z ktorých najväčší význam majú svetlo, teplota a voda a ich vzájomná vyváženosť. Treba pritom vychádzať aj z nárokov jednotlivých druhov zelenín a kvetín. V každom prípade sa snažme výsevy umiestniť na najsvetlejšie miesta v byte a teplotu v miestnosti regulovať tak, aby sa pri slabej intenzite svetla rastliny nevyťahovali. Op

A fekete rózsa levélfoltosság (Diplocarpon rosae) terjedését az esős időjárás segíti elő. Mivel a kórokozó a lehullott levelekben telel át, a rózsák alsó levelei fertőződnek meg először. Innen a fertőzés fokozatosan terjed át a magasabb levelekre. Az erősen fertőzött levelek idő előtt lehullanak.

A rózsa lisztharmatát (Sphaerotheca pannosa var. rosae) a leveleken és hajtásokon sűrű fehéres bevonat jellemzi. Szárazabb időben, de magasabb páratartalom mellett terjed. A különböző fajták eltérő mértékben érzékenyek a lisztharmatra. A sima és fényes levelű fajták ellenállóbbak.