Fokhagyma

A csigák nedves körülmények között érzik jól magukat, ezért gyakrabban találkozunk velük a csapadékos években. A nedves és állandóan árnyékos helyeken bújnak meg, amelyek telelőhelyként is szolgálnak. Ezekből a búvóhelyekről tavasszal táplálék után kutatva vándorolnak. Előszeretettel fogyasztják a káposzta- és salátaleveleket, a sárgarépa gyökereit, a burgonyagumókat, az eper termését, és gyakran a lehullott gyümölcsökbe is beássák magukat. A kertekben a leggyakoribb csigák a nagy csiga (a képen a levélen) és a mezei csiga.

A fokhagymalégy (Suillia lurida) egy olyan légy, amelynek lárvái főként az őszi fokhagyma kultúrákat károsítják. A fokhagymaszárlúd az 1970-es évek végén jelent meg hazánkban, és azóta rendszeresen károsítja a fokhagymatermést, különösen a hagyományos fokhagymatermő területeken. A légy kifejlett stádiumban telel át, amely az első tavaszi olvadás után elhagyja téli búvóhelyeit. A nőstények egyenként rakják le tojásaikat a növényekre. A kikelt lárvák a szívlevelek közé ássák be magukat. A fertőzött növények növekedése elmarad, a legfiatalabb levelek deformálódnak és fokozatosan elhalnak. Csapadékos időben a károsodott növények gyakran vizes rothadásnak esnek áldozatul. A fokhagymatermés károsításának intenzitása a termesztési és időjárási körülményektől függ. A károsodás általában súlyosabb, ha a növények a telelést követően nedvességhiányban szenvednek, vagy ha tartósan hideg az időjárás, amikor a fokhagyma nagyon lassan növekszik, és a fokhagymabajusz lárváknak több idejük van a növények vegetatív csúcsáig behatolni.