+421 915 420 295 +421 915 420 295 | H - P 9:00 - 16:00
Facebook Twitter Youtube Instagram
Olcsó spray-k - webáruház
0
Kosár
Košík
0 Ft

Menu

Káposztafélék

Káposzta virágcserép
A káposztalepke (Delia brassicae) a káposztafélék egyik legfontosabb kártevője. Ez egy szürkésbarna, kb. 6 mm méretű légy, amelynek fehéres, lábatlan lárvái a különböző káposztafélék gyökerét rágcsálják. A fertőzött növények növekedése lelassul, később megsárgulnak, elhervadnak és elpusztulnak, és könnyen kihúzhatók a talajból. A káposztafélék mellett a retekgumókba is befúrják magukat, amelyek ilyenkor ehetetlenek. A káposztalevélfűnek évente 2-3 nemzedéke van. A tavaszi nemzedék áprilisban és májusban, a nyári nemzedék június végén és júliusban, az őszi nemzedék pedig szeptemberben és októberben rajzik. A nőstények kis csoportokban a fiatal ebihalak gyökérnyakára rakják tojásaikat. A kikelt lárvák a talajba kúsznak, és először a finom gyökereket fogyasztják el, később pedig a gumókba fúródnak, amelyeket teljesen átfúrnak.
Csigák és csigák
A csigák nedves körülmények között érzik jól magukat, ezért gyakrabban találkozunk velük a csapadékos években. A nedves és állandóan árnyékos helyeken bújnak meg, amelyek telelőhelyként is szolgálnak. Ezekből a búvóhelyekről tavasszal táplálékot keresve vándorolnak. Előszeretettel fogyasztják a káposzta- és salátaleveleket, a sárgarépa gyökereit, a burgonyagumókat, az eper termését, és gyakran a lehullott gyümölcsökbe is befúrják magukat. A kertekben a leggyakoribb csigák a nagy csiga (a képen a levélen) és a mezei csiga.
Répafűrészlepke
A kifejlett egyedek mérete körülbelül 6-10 mm. Fejük fényes fekete, a mellkas sárgásvörös, a háton fekete foltokkal, a far sárga vagy vöröses sárga. A szárnyak füstszínűek, fekete szegéllyel. A páncél kb. 18 mm hosszú, kezdetben szürkésszürkés-zöld, később majdnem fekete, két hosszanti sárgás csíkkal az oldalán. A báb kb. 7-11 mm hosszú, a talajban gubóban rejtőzik. A teljesen kifejlett kikericsek vagy bábok a talajban telelnek át. A kifejlett egyedek május folyamán kelnek ki. A nőstények a káposztafélék levélhüvelyébe rakják petéiket. A hernyók tűzzel károsítják a leveleket, és később a talajban bábozódnak be. Az év folyamán 2-3 nemzedékük van.
Tengeri káposzta
A káposztalepke (Mamestra brassicae) a lepkék családjába tartozó lepke, amely a sztyeppés területeken gyakori, ahol főként zöldségföldeken és kertekben fordul elő. A hegyvidéki területeken 2-3 nemzedéke van, évente egy nemzedéke. Az első generációs lepkék május-júniusban, az utolsó lepkék pedig szeptemberben jelennek meg. A lepkék 20 mm hosszúak, hamvasbarnák. A nőstények 20-30 tojást raknak a levél aljára. A hernyók 10-15 nap múlva kelnek ki. A káposztamoly hernyója kopasz, három pár vastag lábával és öt pár hasi lábával rendelkezik. A hernyók a fejekben táplálkoznak és váladékukkal szennyezik azokat. Szabálytalan lyukakat és járatokat képeznek a levelek között. Sokféle növényen élnek, és a levelek rágcsálásával és ürülékükkel való szennyeződéssel károsíthatják a káposztát, a fehérrépát és más terményeket. A hernyó 40 mm hosszú, zöld, később barna. 5 vedlés után, ami körülbelül két hónapig tart, a hernyó beássa magát a talaj felszíni rétegeibe és bebábozódik. A mumifikálódott bábon a kifejlett lepke körvonalai láthatók.
Káposzta molnár
A káposztamoly (Pieris brassicae) gabonaföldeken és zöldségföldeken egyaránt megtalálható. A nappali lepkék egyik legelterjedtebb faja és a káposztafélék egyik legveszélyesebb kártevője, egyes években még túl is nő. Évente két-három nemzedéke van. A kifejlett lepkék fehér színűek, sárgás árnyalattal. Az elülső szárnyak csúcsát széles, fekete, sarló alakú folt szegélyezi, a hátsó szárnyak külső harmadán sötét folt található, és a nőstények elülső szárnyán két kerek fekete folt is található. Ezt a nemek egyenlőtlen színeződését szexuális dichroizmusnak nevezzük. A kártevő gubó nélküli, zöldes báb formájában telel át különböző védett helyeken, pl. fák kérgén, kerítéseken stb. A kikelt lepkék már májusban repülnek, és a párosodás után 20-50 fős csoportokban rakják le tojásaikat a gazdanövények leveleinek alsó oldalára. A hernyók eredeti gazdanövényei a káposztafélék családjába tartoznak, pl. mustár, tűzifa, de különösen a káposztafélék. Körülbelül egy hónap alatt bábozódnak be a növényeken, de falakon és kerítéseken is. A bábot a hasa végén lévő kidudorodás (cremaster) és egy több selyemszálból álló öv rögzíti az aljzathoz. Az első nemzedék bábállapota 10-15 napig tart. A második generációs lepkék káposztarepcére rakják petéiket, amelyeken a kikelt hernyók aztán a levelek alsó részén táplálkoznak, és akár hártyásszárnyúakat is okozhatnak. Ez a nemzedék sokkal károsabb, mint a tavaszi nemzedék, és kedvező körülmények között újabb nemzedék alakulhat ki.
A buta dolgokra ugrani
A levéltetvek kis bogarak, amelyeknek erősen fejlett, ugrásra alkalmas harmadik végtagpárjuk van. Általában sötét színűek, és egyes fajoknak sárga hosszanti csíkokkal díszített heggyel rendelkeznek. Úgy okoznak kárt, hogy ablakokat vagy apró lyukakat ásnak a fiatal növények leveleibe. Ha a levéltetvek nagyobb számban fordulnak elő, észrevehető kárt okozhatnak a fiatal növényekben. Kártékonyságukat növeli a száraz és meleg időjárás. Több levéltetűfaj károsítja a trágyabogarakat, amelyek közül a leggyakoribb a mezei levéltetű (Phyllotreta undulata), amelynek heggyel díszített, sárga csíkos, 2-2,3 milliméter hosszúságú heggyel rendelkeznek.
Káposzta tetű
A káposzta levéltetű (Brevicoryne brassicae), amely a legtöbb levéltetűvel ellentétben egylaki, a káposztafélékben károsít, és tojások formájában telel át a káposztafélék növényein. A növényi nedvek szívásával károsít, és mivel a fertőzött növényeken hatalmas kolóniákat alkot, a növényeket észrevehetően gyengítheti. A fiatal növényeken a szív alakú leveleket károsítja, amelyek kanalasan elnyúlnak. A káposzta levéltetű meleg, száraz időben fejlődik, és egy év alatt akár 20 nemzedéke is lehet.
A kelő növények lehullása
A kelő növények lehullása gyakori hibaforrás a különböző zöldségfélék, de a dísznövények előnevelése során is. Bár több mikroorganizmus is érintett, összetett betegségről van szó. Előfordulását erősen befolyásolják a termesztők által a kelő növények számára biztosítani tudott termesztési körülmények, különösen a lakóhelyi körülmények, amelyek ténylegesen elősegítik vagy éppen ellenkezőleg, gyengítik a kelő növények életképességét és ellenálló képességét. A fiatal zöldség- vagy virágpalánták sikeres termesztésének alapfeltétele a legoptimálisabb feltételek biztosítása, amelyek közül a legfontosabbak a fény, a hőmérséklet és a víz, valamint ezek egymással való egyensúlya. Ennek is a különböző zöldség- és virágfajták igényei alapján kell történnie. Minden esetben igyekezzünk a vetéseket a lakás legvilágosabb pontjaira helyezni, és szabályozzuk a szobahőmérsékletet, hogy a növények ne húzódjanak ki a kevés fényben. A vízzel is gondosan kell bánni. Rendszeresen ellenőrizze a talaj nedvességét, és ne hagyja, hogy teljesen kiszáradjon, de ne is legyen túl nedves. Itt kell megemlíteni a vetőtartályok vízelvezetésének szükségességét is, hogy a talaj kellően szellős legyen. A vetéshez mindig friss, tápanyagban nem túl gazdag földet kell használni, mivel a fiatal növényeknek nincs szükségük sok tápanyagra. Ezzel szemben a talaj szikesedése (túltrágyázása) a gyökerek károsodását eredményezheti, amelyeken keresztül a talaj mikroorganizmusai könnyen behatolhatnak a fiatal növényekbe. A vetett zöldségeket és virágokat a teljes körű ápolás mellett a vetés után Previcur 607 SL-vel megelőzően is lehet kezelni. 1 m2 -re 2-5 liter oldatot kell kijuttatni.